4.Chapter
~ Love is in the air. ~
-Jó napot! Sikerült már kiválasztani, hogy mit szeretne?-erőltettem egy gyönyörű, 100wattos mosolyt az arcomra. Ezt a kérdést ma már legalább 50-szer elmondtam.
-Azt hiszem, hogy egy ráksalátát szeretnék, egy pohár narancslével.-emelte fel fejét, az étlap mögül egy igen csak jóképű fiatalember. Barna szemei, rabul etettek, soha nem láttam még itt. Felírtam, amit mondott, és az asztalának számát. Meglepő, hogy egyedül volt.
-Rendben. Az étlapot elvihetem?-nyögtem ki a kérdést, nagy nehezen.
- Igen.-válaszolt egy féloldalas mosoly keretében. Ez a férfi, a tökéletesség megtestesítője. Bementem a konyhába, és leadtam a megrendelést.. Bent, elő jött belőlem a rég elfeledett tinédzser énem, szó szerint zavarban voltam. Ahogyan rám pillantott, ahogyan mosolyra gördült a szája, elvarázsolt.
-Maia, azonnal gyere ide!-kiáltott rám a főnököm. Összerezzentem erős, férfias, és nem utolsósorban félelmetes hangjára. Betipegtem az irodájába, és próbáltam aranyosan mosolyogni rá, de nem hatotta meg.
-Azért hívtalak be, ugyanis azzal a kéréssel szeretnék feléd fordulni, hogy menj el nekem egy doboz cigarettáért.-magyarázott.
-Szívesen elmegyek.-pilláztam.
-Egyébként, elengedlek fizetett szabadságra. Ugye holnaputántól nem leszel?-kérdezte férfiasan magabiztos hangján.
-Igen.-mosolyogtam, majd átadta a pénzt a cigire. Imádom amikor a csicskájának hisz, de nincs más választásom, ha meg akarom tartani az állásom, akkor ezt kell csinálnom. Kitipegtem az irodájából, átvánszorogtam az öltözőbe, levettem a kötényem, és átszaladtam az asztalok között. Rápillantottam szomorúan a magamnak kinézett pasira, aki csak kacsintott, én pedig rákvörös arccal hagytam el az éttermet. Nem hittem el, hogy nem szolgálhattam ki azt a félistent, aki ennyire felkeltette az érdeklődésem.
Elsiettem a következő boltig, ahol lehet cigarettát kapni. Vettem neki olyat, amilyet mindig is kért, és kimentem a boltból. Visszacaflattam a munkahelyemig. Átadtam a főnökömnek a dobozt, és a visszajárót, majd elmentem felvenni a kötényt. Ezt követően visszamentem a konyhába, és megnéztem, hogy mit vihetek ki. Egy tál ráksaláta, illetve egy pohár narancslé várakozott a pulton. Megtekintettem az asztal számát, de természetesen tisztában voltam vele, hogy a helyes srácé a rendelés.
-Elég hamar megjártad a boltot.-ismerte el, édes mosollyal tálalva.
-Oh ugyan, nem szeretem megváratni a vendégeket.-tettem le elé az ételt, majd az italt.
-Köszönöm.-hálálkodott a kiszolgálásért.
-Igazán nincs mit.-mosolyogtam rá szolidan, majd visszamentem a konyhába, és majdnem felrobbantam, már attól is, hogy beszéltem vele. Valószínűleg otthon várja a barátnője, így nem nagyon éltem bele magam történetbe.
-Na mizu?-lépett mellém Izabel, és abba az irányba nézett, amelyikbe én.
-Semmi.-sóhajtottam.
-Jaj, hogy azt a helyes srácot nézed, miért nem mész oda hozzá?-kérdezte olyan hangosan, hogy az illető, a hang irányába fordult, és megpillantott. Természetesen rák vörös lettem, ő pedig csak nevetett.
-Olyan hülye vagy.-fordultam neki háttal, és keresztbe tettem a kezeimet magam előtt.
-Miért?-kérdezett rá problémám okára.
-Ennyire szőke vagy, lehet hogy a szőke festék szétmarta a gondolkozásra szánt szervedet.-vetettem fel a lehetséges magyarázatot, hogy miért ilyen hülye.
-Dehogyis, egyébként, ha nem hívom fel rád a figyelmet, akkor észre sem vesz.-próbálta kimagyarázni.
-Én szolgáltam ki, te észlény.-válaszoltam neki.
-Akkor, bocsika.-nevetett kínosan.
-Semmi gond, úgy is van barátnője, sőt szerintem már gyereke is.-mondtam.
-Adok egy tanácsot....-kezdte, de én közbevágtam.
-Nem fogok a fülébe mocskos dolgokat súgni, hogy utána bejöjjön velem a mosdóba egy menetre.-erre a mondatomra felhúzta a szemöldökét.
-Honnan tudtad, hogy ezt akartam mondani?-kerekedtek ki szemei végül.
-Mindig ezt tanácsolod.-nevetem.
-Akkor most már mindent értek.-rázta a fejét kínosan.
-Azt hiszem, én most megyek, ugyanis szexi srác megette a kaját.-mosolyogtam, majd odatipegtem az emlegetett személyhez.
-Hozhatok még valamit?-néztem kérdően szemeibe.
-Tudnál ajánlani valami desszertet, valami finomat?-válaszolt egy kérdéssel.
-Hát, talán a csokitorta, ami nagyon finom.-töprengtem el.
-És te is szoktál olyat enni?-kíváncsiskodott kisfiúsan édes mosollyal.
-Nem nagyon szeretem az édességeket, de mondhatni ez a kedvencem.-válaszoltam.
-Értem, akkor egy olyat kérnék.-pislogott édesen.
-Már is hozom.-fordultam a konyha irányába.
-Na mit beszéltetek?-érdeklődött Iz.
-Kér egy csokitortát.-nevettem, majd arrébb tessékeltem, hogy hozzáférjek a süteményekhez. Kivettem a hűtőből a megfelelő darabot, majd a félisten elé helyeztem.
-Köszönöm drága.-becézett édesen.
-Egészségedre.-mosolyodtam el. Visszamentem Izabel-hez, és szóba elegyedtem vele.
-Na mizu van "drága"?-idézte a barnahercegem szavát.
-Annyira aranyos.-áradoztam a kiszemeltemről, mire Liz felém küldött egy mosolyt, és már ment is kiszolgálni egy idős házaspárt.
-Mit hozhatok?-kérdeztem egy fiatal pártól, akik épp a 2. házassági évfordulójukat ünnepelték.
-Talán két csirkés salátát szeretnénk.-mondták egy mosollyal keretezve.
-Valamit hozhatok inni is?-tettem fel egy újabb kérdést.
-Két bubis vizet.-válaszoltak, én pedig felírtam a rendelést egy cetlire, majd bevittem a szakácsnak, és csak vártam, amiben a kiszemeltem zavart meg, ugyanis hevesen nyújtogatta a kezét.
-Hozhatok még valamit?-kérdeztem mikor odaértem hozzá.
-A számlát, kérlek.-mondta angyali mosolyával.
-Már hozom is.-mondtam. Elmentem a kasszáig, és összeszámoltam a fogyasztásának összegét. Leválasztottam a cetlit a gépezetről,a zsebembe tettem azt a pénztárcát, amibe én gyűjtöm a pénzt, visszamentem hozzá, és letettem elé a blokkot, a tányérját pedig el vettem előle. Odaadta a megfelelő értékű bankjegyet.
-Köszönöm szépen.-hálálkodtam.
-Én köszönöm a kiszolgálást, egyébként 3 hét múlva lesz egy meccsem itt a stadionban, gyere el, ha tudsz.-kérlelt.
-A fiam ott lesz a gyerekek között akik bekísérik a focistákat.-mosolyogtam.
-Rendben, akkor keress meg, a nevem Oscar dos Santos Junior.-írta le a nevét egy szalvétára, és firkantott még mellé valamit. A kezembe nyomta összehajtva, majd elment.Kinyitottam a négyzetre hajtott szalvétát, és a telefonszáma illetve a neve állt benne és egy mondat "Hívj fel gyönyörűm!".
Sziasztok drágák!
Először is, nagyon köszönöm a visszajelzéseket, és a feliratkozásokat. Örülök neki, hogy tetszik amit írok, és remélem továbbra is számíthatok a komikra, illetve a pipákra. Másodszor pedig, amint láthatjátok új kinézet társult a blogomhoz, amit nagyon köszönök, Robin Summer-nek.
Puszi mindenkinek! :)
-Maia, azonnal gyere ide!-kiáltott rám a főnököm. Összerezzentem erős, férfias, és nem utolsósorban félelmetes hangjára. Betipegtem az irodájába, és próbáltam aranyosan mosolyogni rá, de nem hatotta meg.
-Azért hívtalak be, ugyanis azzal a kéréssel szeretnék feléd fordulni, hogy menj el nekem egy doboz cigarettáért.-magyarázott.
-Szívesen elmegyek.-pilláztam.
-Egyébként, elengedlek fizetett szabadságra. Ugye holnaputántól nem leszel?-kérdezte férfiasan magabiztos hangján.
-Igen.-mosolyogtam, majd átadta a pénzt a cigire. Imádom amikor a csicskájának hisz, de nincs más választásom, ha meg akarom tartani az állásom, akkor ezt kell csinálnom. Kitipegtem az irodájából, átvánszorogtam az öltözőbe, levettem a kötényem, és átszaladtam az asztalok között. Rápillantottam szomorúan a magamnak kinézett pasira, aki csak kacsintott, én pedig rákvörös arccal hagytam el az éttermet. Nem hittem el, hogy nem szolgálhattam ki azt a félistent, aki ennyire felkeltette az érdeklődésem.
Elsiettem a következő boltig, ahol lehet cigarettát kapni. Vettem neki olyat, amilyet mindig is kért, és kimentem a boltból. Visszacaflattam a munkahelyemig. Átadtam a főnökömnek a dobozt, és a visszajárót, majd elmentem felvenni a kötényt. Ezt követően visszamentem a konyhába, és megnéztem, hogy mit vihetek ki. Egy tál ráksaláta, illetve egy pohár narancslé várakozott a pulton. Megtekintettem az asztal számát, de természetesen tisztában voltam vele, hogy a helyes srácé a rendelés.
-Elég hamar megjártad a boltot.-ismerte el, édes mosollyal tálalva.
-Oh ugyan, nem szeretem megváratni a vendégeket.-tettem le elé az ételt, majd az italt.
-Köszönöm.-hálálkodott a kiszolgálásért.
-Igazán nincs mit.-mosolyogtam rá szolidan, majd visszamentem a konyhába, és majdnem felrobbantam, már attól is, hogy beszéltem vele. Valószínűleg otthon várja a barátnője, így nem nagyon éltem bele magam történetbe.
-Na mizu?-lépett mellém Izabel, és abba az irányba nézett, amelyikbe én.
-Semmi.-sóhajtottam.
-Jaj, hogy azt a helyes srácot nézed, miért nem mész oda hozzá?-kérdezte olyan hangosan, hogy az illető, a hang irányába fordult, és megpillantott. Természetesen rák vörös lettem, ő pedig csak nevetett.
-Olyan hülye vagy.-fordultam neki háttal, és keresztbe tettem a kezeimet magam előtt.
-Miért?-kérdezett rá problémám okára.
-Ennyire szőke vagy, lehet hogy a szőke festék szétmarta a gondolkozásra szánt szervedet.-vetettem fel a lehetséges magyarázatot, hogy miért ilyen hülye.
-Dehogyis, egyébként, ha nem hívom fel rád a figyelmet, akkor észre sem vesz.-próbálta kimagyarázni.
-Én szolgáltam ki, te észlény.-válaszoltam neki.
-Akkor, bocsika.-nevetett kínosan.
-Semmi gond, úgy is van barátnője, sőt szerintem már gyereke is.-mondtam.
-Adok egy tanácsot....-kezdte, de én közbevágtam.
-Nem fogok a fülébe mocskos dolgokat súgni, hogy utána bejöjjön velem a mosdóba egy menetre.-erre a mondatomra felhúzta a szemöldökét.
-Honnan tudtad, hogy ezt akartam mondani?-kerekedtek ki szemei végül.
-Mindig ezt tanácsolod.-nevetem.
-Akkor most már mindent értek.-rázta a fejét kínosan.
-Azt hiszem, én most megyek, ugyanis szexi srác megette a kaját.-mosolyogtam, majd odatipegtem az emlegetett személyhez.
-Hozhatok még valamit?-néztem kérdően szemeibe.
-Tudnál ajánlani valami desszertet, valami finomat?-válaszolt egy kérdéssel.
-Hát, talán a csokitorta, ami nagyon finom.-töprengtem el.
-És te is szoktál olyat enni?-kíváncsiskodott kisfiúsan édes mosollyal.
-Nem nagyon szeretem az édességeket, de mondhatni ez a kedvencem.-válaszoltam.
-Értem, akkor egy olyat kérnék.-pislogott édesen.
-Már is hozom.-fordultam a konyha irányába.
-Na mit beszéltetek?-érdeklődött Iz.
-Kér egy csokitortát.-nevettem, majd arrébb tessékeltem, hogy hozzáférjek a süteményekhez. Kivettem a hűtőből a megfelelő darabot, majd a félisten elé helyeztem.
-Köszönöm drága.-becézett édesen.
-Egészségedre.-mosolyodtam el. Visszamentem Izabel-hez, és szóba elegyedtem vele.
-Na mizu van "drága"?-idézte a barnahercegem szavát.
-Annyira aranyos.-áradoztam a kiszemeltemről, mire Liz felém küldött egy mosolyt, és már ment is kiszolgálni egy idős házaspárt.
-Mit hozhatok?-kérdeztem egy fiatal pártól, akik épp a 2. házassági évfordulójukat ünnepelték.
-Talán két csirkés salátát szeretnénk.-mondták egy mosollyal keretezve.
-Valamit hozhatok inni is?-tettem fel egy újabb kérdést.
-Két bubis vizet.-válaszoltak, én pedig felírtam a rendelést egy cetlire, majd bevittem a szakácsnak, és csak vártam, amiben a kiszemeltem zavart meg, ugyanis hevesen nyújtogatta a kezét.
-Hozhatok még valamit?-kérdeztem mikor odaértem hozzá.
-A számlát, kérlek.-mondta angyali mosolyával.
-Már hozom is.-mondtam. Elmentem a kasszáig, és összeszámoltam a fogyasztásának összegét. Leválasztottam a cetlit a gépezetről,a zsebembe tettem azt a pénztárcát, amibe én gyűjtöm a pénzt, visszamentem hozzá, és letettem elé a blokkot, a tányérját pedig el vettem előle. Odaadta a megfelelő értékű bankjegyet.
-Köszönöm szépen.-hálálkodtam.
-Én köszönöm a kiszolgálást, egyébként 3 hét múlva lesz egy meccsem itt a stadionban, gyere el, ha tudsz.-kérlelt.
-A fiam ott lesz a gyerekek között akik bekísérik a focistákat.-mosolyogtam.
-Rendben, akkor keress meg, a nevem Oscar dos Santos Junior.-írta le a nevét egy szalvétára, és firkantott még mellé valamit. A kezembe nyomta összehajtva, majd elment.Kinyitottam a négyzetre hajtott szalvétát, és a telefonszáma illetve a neve állt benne és egy mondat "Hívj fel gyönyörűm!".
Sziasztok drágák!
Először is, nagyon köszönöm a visszajelzéseket, és a feliratkozásokat. Örülök neki, hogy tetszik amit írok, és remélem továbbra is számíthatok a komikra, illetve a pipákra. Másodszor pedig, amint láthatjátok új kinézet társult a blogomhoz, amit nagyon köszönök, Robin Summer-nek.
Puszi mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése