0. chapter

0.Chapter

~ The first meeting ~

*Visszaemlékezés*
Épp egy focimeccsen ültem apuval. 18 voltam. Az események zajlottak, ahogyan azt kell, azaz a játékosok rohangáltak, a labda hol itt volt, hol pedig ott, a bíró sípolt, piros illetve sárga lapot osztogatott, a szurkolók pedig, ujjongtak egy gólnál, és lehurrogták a bírót ha az nem úgy ítélkezett, hogy az annak a csapatnak kedvezzen akinek drukkoltak, szóval minden ment ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Csak ültem, és próbáltam aput rávenni,hogy vegyen nekem legalább egy hotdogot, de közölte, hogy inkább koncentráljak én is a meccsre, mert két nagyon neves, és híres csapat játszik. Felnéztem a kivetítőre, amiről tisztán leolvasható volt a játék idő, és hogy melyik futball klub játszik. Esküszöm abban a pillanatban úgy éreztem, hogy soha nem megy el az idő. Egyébként a brazil válogatott játszott a kolumbiaiakkal. Az igazat megvallva, számomra elég unalmas volt ez az egész, de muszáj volt eljönnöm, mert a bátyám lebetegedett, és a jegy már meg volt, így kénytelen voltam végigszenvedni 90 percet, plusz a hosszabbításokat, illetve a szünetet ja és persze a 11-esekről ne is beszéljünk. Már a második félidőben jártunk, és nyaggattam aput, amikor éreztem egy ütést a fejemen, majd mindenki engem nézett. Megfogtam a tárgyat ami a koponyámnak csapódott, és néztem az engem kérlelő játékost, akinek a sárga mezén a 10-es szám virított zölden. Édesen mosolygott, és mutogatott, hogy kérné a labdát. Mivel én nagyon unatkoztam, ezért úgy döntöttem, hogy adok a hangulatnak, és elmutogattam neki, hogy ez már az enyém, "aki kapja, marja" szabályon, ezért kénytelenek voltak egy másik labdával folytatni a mérkőzést. Egész meccs alatt őt fürkésztem, és aput kérdezgettem róla. Elég szexi, helyes és nem utolsósorban bugyinedvesítően édes volt. Igaz, hogy csak annyit sikerült kiderítenem, hogy Neymar-nak hívják,19 éves, és hogy jobb szélen játszik, amire magamtól is rá jöttem. Esküszöm izgatottabb voltam mint valaha, és amikor apu benyögte, hogy el kéne mennem a meccs végén visszaadni a labdát, akkor meg még jobban felpörögtem. A labdát nézegettem, és olvasgattam, hogy mi is van ráírva, megvizsgáltam jobbról-balról, mindenhonnan, és mire feleszméltem, már a 11-eseket rugdosták. Épp a kreolbőrű félisten, rúgta volna, mire egy idióta hülye picsa, aki persze, hogy én voltam felkiáltott hogy "hajrá baby". Még mielőtt meglátott volna bárki is, gyorsan leültem. Ő pedig csak röhögni tudott az egészen, és a hang irányába nézett, de nem látott semmit, így inkább újra a pályára összpontosított. A bíró belefújt a sípjába, és ő belerúgott a labdába, ami egyenesen, meg nem pördülve a kapuba csapódott. Ezzel a tökéletes góllal megnyerte a csapatának a meccset, aminek én, és apám hangot is adtunk, éjjenezéssel.
-Na kicsim megvárlak a kocsiban.-közölte apu, majd elindított az öltözők felé. Ki volt táblázva minden, és persze, hogy megtaláltam mindent, de amikor oda értem, az ajtó előtt két "tehervonat" állt akik feketében őrizték a focistákat.
-Mit szeretnél kislány?-hajolt le a magasabbik, aki legalább 2 fejjel magasabb volt nálam.
-Neymar-nak tartozom valamivel.-mutattam a labdára.
-Add ide, én pedig elviszem neki.-mondta az alacsonyabbik, és már vette volna ki a kezemből a tárgyat, mire én elrántottam a kezemet.
-Én szeretném oda adni neki.-tettem a hátam mögé a gömböt.
-Hát arra nincs sok esély.-vágott egy eléggé érdekes grimaszt a colos.
-Dehogynem.-mondtam, majd elkiáltottam magam- NEYMAR.
-Úgy se jön ki.-közölte be az egyik. Én csak készségesen vártam, hogy bárki is kijöjjön. Nem kellett még fél perc sem, amikor a tökély megtestesítője libbent ki az ajtón.
-Ki a picsa zavart meg zuhanyzás közben?-kérdezte mire én csak rebegtettem pilláimat.
-Azt hiszem, hogy tartozok egy bocsánat kéréssel a zavarásért, illetve itt a labda.-vettem elő a tárgyat a hátam mögül.
-Kedves tőled, hogy elhoztad, de nyugodtan megtarthatod, viszont szerintem lenne még egy dolog amit el kéne néznem neked.-tette karba kezeit.
-Nem értem mire célzol.-válaszoltam értetlen fejjel.
-Tudod te miről beszélek, "baby"-idézte szavamat, mire kikerekedett a szemem.
-Akkor drága Neymar, nagyon sajnálom, hogy megzavartalak, a koncentrálásban, de lehet, hogy ha nem teszem meg, akkor nem rúgod be azt a gólt.-próbáltam úgy felfogni a tényeket, hogy az pozitívan jöjjön ki.
-Ezzel most arra célzol, hogy hálával tartozom amiért megzavartad a meccset?-nézett kérdően.
-Figyu nem tudhatod, lehet hogy nem rúgtad volna be.-válaszoltam nemes egyszerűséggel.
-Látom nagy a szád kiscsaj.-nevetett ki, ami elég rosszul esett.
-Lehet, hogy szuper focista vagy, de emberileg, akár csak egy lábtörlő.-löktem oda neki a szavakat, mire a biztonságiak engedélyt kérően pillantottak álmaim pasijára, mire ő megrázta a fejét.
-Semmi szükség erre srácok, beszélgetek még a kisasszonnyal.-mosolygott.
-Nem vagyok, olyan kicsi, már 18 vagyok.-húztam fel a szemöldökömet.
-Na ne csináld.-döbbent le, mire én kivettem a táskámból a személyimet, és megmutattam neki.
-Amúgy meg nyugi, te is letagadhatnál legalább 12 évet.-böktem ki.
-Na jó srácok, azonnal vigyétek innen.-adta ki a parancsot, mire megindult felém mind a kettő.
-Te aztán igazi férfi vagy mondhatom. Még arra sem vagy képes, hogy a biztonságiak nélkül lerendezd a dolgot egy nővel.-csóváltam a fejem, mire mind a két kezemet lefogták.
-Várjunk csak, igazad van.-intett egyet a két csávónak, akik hátrálni kezdtek tőlem.
-Mi az kisherceg, kinyílt a csipád?-tettem fel egy újabb idegtépően idegesítő kérdést.
-Mit szeretnél?-kérdezte.
-Ezzel meg mire célzol?-néztem rá.
-Biztosan szeretnél valamit, hogy ennyit beszélsz, és fel akarsz hergelni, szóval bökd ki.-válaszolta.
-De én,.....-kezdtem mire egy isteni szikra pattant ki az agyamból-tudod mit, én csak egy randit szeretnék.-mondtam.
-Kivel?-nézett kérdően.
-Ki a leghelyesebb csapattársad?-húztam az agyát.
-Ha megfelelek én, akkor holnap találkozzunk ennél az étteremnél.-írta rá alkoholos filccel a labdára a címet.
-Rendben Neymar, akkor holnap.-mosolyodtam el.
-A nevedet megtudhatnám?-érdeklődött.
-Maia Serena Ramos.-feleltem.
-Szép név, akkor holnap.-fordult meg, majd be is ment az öltözőbe.
*vissza a jelenbe*
Ez volt életem legszerencsésebb napja, legalábbis addig annak tűnt, amíg nem hagyott el.

Kedves Olvasók!
Nagyon örülök, hogy ennyien érdeklődtök a blog iránt. Ez egy kivétel volt, ugyanis, arra jutottam, hogy várhatólag hetente egy vagy két rész fog megjelenni. Remélem, hogy nem fogyatkozik meg az érdeklődés, köszönöm, azoknak akik komiztak. Már most IMÁDOM az olvasióimat <3 ;)
Puszi mindenkinek! :3