Szünet!

Nagyon szégyenlem magam, és tudom, hogy most nagyon rossz ember vagyok, de muszáj megtennem. Szóval egy időre szünetel a blog. Több okból is, de többek között a jegyeim romlása vezetett ehhez a módszerhez, mert egyszerűen nincs időm írni. Nagyon köszönöm a támogatást, amit tőletek kapok, és remélem a szünet után is számíthatok rátok. Még nem tudom, hogy mennyi ideig fog tartani, de remélem minél előbb visszatérhetek hozzátok, és újult erővel fogalmazhatom meg nektek Maia történetét.

Még egyszer köszönöm a sok támogatást. Ezer puszi és ölelés mindenkinek. <3

11. Chapter

11.Chapter

-Na mesélj drágaság. Mi van veled mostanság? Régen láttalak.-mondta Dave mikor elváltunk egymástól.
-Semmi különös. Megvagyok.-válaszoltam-És mizu itt "senkiföldjén"?-rég nem használtam ezt a kifejezést, "senkiföldje". Régen, amikor még itt laktam, így hívtuk Dave-el ezt a falucskát. Rengeteg ilyen fantázianevet ragasztottunk a dolgokra. Na igen, Dave a legeslegjobb barátom volt, amíg nem jött az életembe a felejthetetlen szerelem és kiragadott "putrifalváról", hogy magával vigyen a "Nagyvárosba". Azóta nem is nagyon találkoztam vele, csak néha összefutottunk, de mind a ketten rohantunk is tovább.
-Az a helyzet, hogy Kate a banya, eltávozott a földi halandók köréből. Fifi Carlos bácsi kutyáját elütötték, azt hiszem ennyi.-nevetett.
-Jézusom, és ki ütötte el szegény kutyát?-néztem rá rémülten. Azt hiszem imádtam azt a kis vakarcsot.
-Azt nem tudni.-válaszolta.
-Amúgy mi a helyzet veled nagyfiú?-kérdeztem mosolyogva.
-Hát, emlékszel Esther-re?-mutatta meg azt a csodálatosan kisfiús féloldalas mosolyát.
-Szőke haj, kék szem, minden napra más "Nirvana"-s póló, az első pasim húga?-vágtam egy eléggé furcsa arckifejezést.
-Na igen, ő. Szóval most vele járok.-nézett maga elé a földre, azt hiszem félt egy kicsit a reakciómtól.
-Édes az a lány, persze a maga módján. Nagyon örülök, hogy találtál valakit Dave.-öleltem meg.
-Köszönöm. Egyébként mi van veled és Mr. Tökéletessel?-kérdezte.
-Tudod még a fiam születése előtt elhagyott. Nem is tudja, hogy Davi az ő fia. Azonban pár napja megjelent a kicsim edzésén, és azóta lépten-nyomon belé botlok. Esküszöm mintha követne. Az apja szerint szeretne velem kibékülni, de szerintem az egyenlőre lehetetlen.-mondtam.
-Ez most komoly.-húzta fel a szemöldökét-Soha se bírtam azt a fazont, de most. Egyébként, még mindig szereted?-tette fel a kérdést, amire még én magam sem tudtam a választ.
-Nem tudom, ugyanis van valakim.-mosolyogtam és azt hiszem egy pillanatra a pír is kiült az arcomra, amikor Oscar-ra gondoltam.
-Név tartozik a fiatalemberhez?-fürkészte a tekintetem.
-A neve Oscar dos Santos.-böktem ki.
-Nem mondod?-tágultak ki a szemei.
-De, de miért?-rémültem meg.
-Ja azt nem tudom, csak reméltem, hogy még mindig ugyan azt a hatást érem el a meglepett arckifejezésemmel, mint régen.-nevetett.
-Te kis sunyi.-ütöttem bele a vállába.
-Azt hiszem még most se vagy valami erős.-adott egy puszit az arcomra.
-Te meg még mindig nem vagy vicces.-tettettem a durcásat, mire megölelt.
-Nincs kedved holnap eljönni velem valahova, tudom kissé bugyután hangzik, és én sem mennék el egy ilyen titokzatos helyre, de bízz bennem jó lesz?-kicsit hezitáltam.
-Tudod mit, apu és a fiam úgy sem lesznek itthon, megyek.-mondtam.
-Szuper. Akkor majd elmegyek érted 10-re.-mosolygott.
-Rendben, addig nincs kedvünk beülni a kávézóba meginni egy teát?-kérdeztem mivel nem volt még kedvem hazamenni.
-De persze, csak előtte haza kéne ugranom némi pénzért.-nevetett.
-A vendégem vagy.-kacsintottam rá.
-Áhh ilyen "Igyál vizet, Maia fizet!" alapon?-nézett kérdően.
-Dehogy is.-fakadt ki belőlem a röhögés.
-Ja akkor köszönöm szépen.-nevetett ő is. Szép lassan elsétáltunk a falu egyetlen kávézójába, és meglepődve tapasztaltam a fejlődést. Legutóbb amikor itt jártam, 4 asztal volt, néhány cserepes növény és elég csekély választék, most viszont több mint 10 asztal, a hely is ki lett bővítve, minden asztalon itallapok hevertek, stílusosan fel volt díszítve, és tele volt vendégekkel.
-Rengeteget változott.-fordultam Dave felé, aki csak mosolygott. Leültünk az egyik asztalhoz.
-Mit hozhatok drágáim?-kérdezte egy idősebb hölgy a vállamat megsimítva.
-Én egy mentás forrócsokit szeretnék.-mutattam a lapra, majd felnéztem a nőre, aki nagyon is ismerős volt.
-Rendben és neked mit hozhatok fiam?-amint kimondta, beugrott. Hát ő Margaret, Dave anyja. Felpattantam, és magamhoz öleltem az édesen mosolygó nőt, aki közre fogott karjaival.
-Azt hittem már nem is emlékszel rám.-nevetett Margaret.
-Régen találkoztunk, de mentségemre szolgáljon, hogy tudtam, hogy ismerjük egymást.-nevettem, majd elengedtük egymást.
-Minek köszönhetjük a látogatásodat?-kérdezte.
-Apámnál töltünk egy pár hetet.-meséltem.
-Töltünk?-húzta fel a szemöldökét.
-Hát a fiammal.-néztem döbbenten az arcát, mert attól féltem, hogy nem tud Davi-ról.
-Jaj, tényleg el is feledkeztem a kisfiadról.-döbbent rá.
-Anyu én egy málnás-epres shake-t kérek.-mondta mire az anyja már be is libbent a konyhába.
-Miért nem mondtad, hogy anyud itt dolgozik?-vontam kérdőre.
-Mert nem kérdezted, amúgy meg a miénk a kávézó.-nevetett.
-Ez most komoly, anyukád mindig is arról álmodozott, hogy a tiétek lesz ez a hely.-ugrottak be az emlékek.
-Így van, tudod az álmainkért tenni kell.-húzta féloldalas mosolyra a száját.
-Itt is volnának!-tette le elénk Margaret. Nyújtottam az általam kiszámolt összeget az italokért.
-Nem, nem ez a cég ajándéka.-kacsintott, majd sarkon fordult. Elkezdtünk beszélgetni, és újra éreztem azt a felszabadultságot, mint régen Dave társaságában. Margaret bekapcsolta a tv-t és a zenecsatornára kapcsolt. Felcsendültek a jobbnál jobb brazil dallamok, és Dave édesanyja már rázta is a csípőjét a ritmusra, amin mi csak jókat kacagtunk. Még mindig az az életvidám nő akit annak idején megismertem, és ez melegséggel töltötte el a lelkemet. Vidámabbnál vidámabb zenék követték egymást, majd mikor a hírek következtek Margaret egy hatalmasat sóhajtott és visszament a konyhába, a rendelésekért.
-Azt hiszem mennem kéne.-mondtam, majd összeszedtem a cuccaimat, elbúcsúztam Dave édesanyjától, és már a kilincset nyomtam le, mikor a tvből meghallottam, egy hírt, ami hatására azonnal a hang irányába fordultam.
"Az FCBarcelona csatára, Neymar da Silva Snatos Júnior, nem rég egy igen kétértelmű választ adott egy interjúban a jövőjével illetve a családi állapotával kapcsolatos kérdésre. Andrea Hérnandez, otthonában látogatta meg a sikeres focistát, aki igen sokatmondó válaszokkal lepte meg a riporternőt. 
~Már egy jó ideje járok egy lánnyal. Előtte még nem éreztem ilyen erős vonzalmat egy nő iránt. Azt hiszem hosszú távra tervezek vele.~ Vallotta be a rajongók nagy szomorúságára az élsportoló. Azt egyenlőre nem tudjuk, hogy ki lehet ez a rejtélyes hölgy, de annyi szent, hogy Neymar igazán bele szerethetett ebbe a lányba, ha így fejezte ki érzéseit." 

Sziasztok!
Tudom nagyon régen volt már új rész, és azt hiszem hogy ezt annak köszönhetem, hogy valahogy nem jön az ihlet. Igyekszem minél előbb hozni a részeket. Köszönöm a sok-sok támogatást, a komikat, a feliratkozásokat, és a pipákat.
Szeretnék ez úton is boldog új évet kívánni minden kis tündérbogyómnak, aki olvassa a blogom.
Ezer puszi és ölelés <3